Koreai nyelvlecke kezdőknek: opszojó

Az elmúlt alkalmak tapasztalatai alapján világos volt, hogy szükségem lesz egy helyi telefonszámra, különben igencsak drágán fogunk tudni egymással kommunikálni. Persze azt gondolná az ember, hogy ez nem téma, a Samsung hazájában bemegyünk az első boltba és veszünk egy feltöltőkártyás megoldást és ezzel minden el is van intézve. Hát nem, ez itt nem így megy :) Mert ők nem nagyon adnak el külföldinek SIM kártyát. Talán még a helyiknek sem. Vegyél szépen telefont, és akkor majd ahhoz adnak kártyát is. Persze nem a turistáknak, hanem csak azoknak akik regisztrált alienek. De úgy tűnt, hogy a legutóbbi látogatásunk óta felismerték ezt a piaci rést, mert még otthon rátaláltam az EG SIM Card-ra, ami kimondottan turistáknak szól, van angol nyelvű app hozzá, feltöltőkártyás rendszerben működik, plusz mobilnetre is elő lehet fizetni teljesen elfogadható áron. Ideális megoldásnak tűnt. Ki is néztem, hogy Szöulban a reptéren lehet ilyet venni, ami tökéletes, hiszen ott úgyis várnom kell a belföldi csatlakozásra pár órát. Némi segítséggel a reptér végében megtaláltam a boltot is, ahol viszont elkövettem egy hatalmas hibát... A kezemben lévő telefonra mutattam, és mondtam, hogy ehhez szeretnék egy EG SIM-et. És itt már bele is kezdett a srác a szokásos szövegbe, hogy nem, nem, ezek a kártyák Sony telefonban nem működnek, mert az nem koreai. Menjek át a KT-hez, és ott vegyek egy Samsungot vagy egy LG-t és akkor ott majd adnak hozzá kártyát is és majd minden kerek lesz. Hát persze... Legalább 10 percen keresztül próbáltuk meggyőzni egymást, de nem igazán jártunk sikerrel, mert szerinte a Sony az opszojó. Végül cselhez folyamodtam: zsebre tettem a telefonomat és mondtam, hogy Samsunghoz lesz. Nem vagyok benne biztos, hogy hitt nekem, de végül azért csak kötöttünk üzletet :) A váróban persze azonnal kártya ki, kártya be, és láss csodát nem működött. Opszojó volt a javából :) De nem estem kétségbe, helyette inkább olyat tettem, amit csak nagyon ritkán... elolvastam a hozzá kapott írást. És kiderült, hogy ez nem ám úgy megy, hogy megveszed aztán használod, hanem előbb regisztrálni kell. A folyamat elég érdekes, mert egy online form kitöltése után egy az útlevélről készített fotót is fel kell tölteni, hogy ellenőrizni tudják (szigorúan csak munkaidőben), hogy tényleg külföldi vagy-e. Mert ez a helyieknek nem jár ám. De sikeresen végigküzdöttem magam a rendszeren, aztán már csak várni kellett egy kicsit és már működött is minden. Szóval ha bárki jön látogatóba, akkor ez egy nagyon jó megoldás és bizonyítottan nem csak koreai telefonokkal működik :) Ennek örömére ha valaki feltétlenül fel szeretne hívni, akkor ne a magyar számommal próbálkozzon mert az most opszojó. És akkor azt hiszem mindenki meg is tanulta, hogy mit is jelent ez a szó :) Annyit kell még tudni hozzá, hogy amikor ezt mondja az ember, akkor a nyomaték kedvéért maga előtt keresztbe kell tennie a két kezét, hogy az egy jó nagy X-et formázzon. Legalábbis itt így csinálják :)